Lady Tuckaway (Sára a berakónő): 2010. okt. 5.

Nyugodtan nyúlj oda

2010. okt. 5. 14:37

A hüvelyi orgazmus ábrándos illúziója tönkreteszi Mira fiatalkorát, melyért most verbális revansot vesz és átkot szór. Anyázás, NDK-s pornó, coelhózás, majd a katartikus végkifejlet. Happy end a csúcson.
A kedves beküldők aranyos türelmét kérem, sokan írtok, mindenki cukin sorra fog kerülni. Puszi!

Nagyon, nagyon mérgesek vagyunk. A pinám és én nagyon mérgesek vagyunk, mert úgy érezzük, hogy át lettünk verve.
Kedves erotikus filmek.
Kedves Paulo Coelho.
Kedves pornó.
Kedves női magazinok, kedves férfiak, kedves ostoba barátnők.

A kurva anyátokat.

Mint általában a kamaszok, én is a kereskedelmi, vagy német adókat néztem titokban, mert ott hétvégén erotikus filmeket sugároztak. Az ilyen filmek egészen valószerűtlen szituációkat dolgoztak fel, melyeknek kivétel nélkül extatikus aktus lett a vége. Szerelő - háziasszony, zongoratanár - diák, háziorvos - beteg. A vonzó, jóképű férfi elcsábította a gyönyörű nőt, majd úgy szeretkeztek, amiről minden serdülő lány álmodik: érzékien, szenvedélyesen, szerelmet mímelve. Hogyan kell azt csinálni? Hát úgy, hogy egyszerűen csak összenyomjuk az ölünket, ritmikusan mozgunk, és akkor olyan jó lesz, hogy még a hajunk is dúsan omlik a vállunkra. Aha.
Ma már tudom, hogy ezt hívják hüvelyi orgazmusnak.

Tehát így kell szexelni - gondoltam. És így is szexeltem. Mindössze az az üvöltözős, hátkarmolós, grimaszolós rész maradt el rendre, az orgazmus, vagy mi. Pedig mindent tökre úgy hajtottam végre, ahogy láttam.

Mi a baj velem?

Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy bennem van a hiba. Hiszen a partneremnek jó volt, és ő nem kérdőjelezte meg a dolgokat.

Kerestem a megoldást, és próbálkoztam. (Valószínűleg rossz helyen.) Előjáték, aztán bedugjuk, kitartóan húzogatjuk, és jönnie kell. De nem jött. Egyre kétségbeesettebb és frusztráltabb lettem. Összezavarodtam, csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam, amiért nekem nem megy így, mert elmarad a hüvelyi orgazmus.

Olvastam Paulo Coelho Tizenegy percét. Van benne egy rész, amikor a főhősnő eszetlenül vonaglik, a szerelme ráfúj (!) a puncijára és a nő elélvez. Ezután egyszerre gyűlöltem valamennyi nőt, és vergődtem a saját csapdámban, meg voltam győződve, hogy beteg vagyok. Képtelen a szerelemre, képtelen boldoggá tenni egy férfit, és ez az egész vagy egy orbitális kamu, egy összeesküvés-elmélet, egy gigászi "ki ölte meg Kennedy-t", vagy kész, akkora problémával állok szemben, hogy cirkuszban kéne mutogatni.

Eddigre elmúltam 25, hallottam a csiklóról. Annyival előrébb jártam, hogy egyedül már ment. Erre titkos menekülőútként tekintettem, intim búvóhelyre, ahol az lehetek, aki nem vagyok. A helyzet még rosszabb lett, mert már tudtam, mit hagyok ki a férfiakkal. Tudomásul vettem, hogy nem vagyok álomnő, ezért egyéb dolgokkal kompenzáltam, a pasik így szerettek velem lenni. Nem az ő hibájuk, hogy nem élveztem el, én tekintettem erre úgy, mint valami stigmára, amiről nem szabad beszélni, mert ráragad a másikra, azt meg nem akartam. Magányos kereszt, nincs mit tenni, hittem akkor. Meg sem fordult a fejemben, hogy a maszturbációs gyakorlatokat keverjem a szeretkezéssel. Szégyelltem, azt hiszem.

Pornó. Gondoltam, térjünk rá a lényegre. És mit látok? Ugyanazt, csak műcicivel és cumshottal. Nem hiszem el. Komolyan. Ilyen nincs.

Talán üldözési mániám lett, de mindenhonnan ugyanazt véltem hallani: a Cosmó szerint a nők már a csipkefehérneműnél meg a spriccelős orgazmusnál tartanak, én meg...
A férfiak történetein keresztül kiderül, hogy csak bedugják, és a csajoknak már jó, én meg...
A barátnőim elképesztő szeretkezéseket élnek át a gazdag, okos, hatalmas farkú pasijaikkal, én meg...

Éjjelente sírok a csüggedtségtől. Elegem van, nem keresem többé a kivezető utat, hagyjuk az egészet a francba. Leszarom.

És akkor megtörtént a csoda. Tudom, szánalmas lehet ez így leírva, olvasod a Pinablogon, "na ne már". Nem érdekelsz, neked is a kurva anyád, már megbocsáss. Ha tudnád, mit él át egy ilyen nő, nem kérnéd ki, amikor azt mondom, életem első orgazmusa egy férfival meggyógyított.

Mert tényleg beteg voltam, önmagam börtönébe zárva.

Ez a férfi megcsókolta a puncimat, jó hosszan. És nem hagyta abba. De nem ettől szakadt át bennem a gát. Megkért, hogy segítsek neki, nyugodtan nyúljak oda és csináljam magamnak.
Istenem.
Hát így.
Hát ez az.
Pontosan tudtam, hogyan kell, ő közben belém dugta a farkát, és így, végre, életemben először, elélveztem valaki mással együtt.

Nem tudom, mitől hüvelyi, mitől csikló egy orgazmus, de engem felszabadított, sírtam, mint egy gyerek, megsirattam vele együtt az összes kudarcomat.

Remélem, hogy esetleg olyasvalaki is olvassa ezt, akin segít a tudat, hogy nincs egyedül. A fentieknek pedig azt kívánom, hogy annyi orgazmusról maradjanak le, ahány lány, nő, meg asszony érezte jelentéktelen senkinek miattatok magát.
Le a bugyival!

Pontszám:
Jelentkezz be a szavazáshoz!