- ???
- Körtelekvárt.
Showing all the circular mails and others falling into her mailbox mirror. Informations never lose but loose, rarely change, but go around merry in this global memory refreshment cycle. Sometimes new grains of sand fall into the machinery. A méltartóba beeső mindenféle körlevelek, egyebek tükre. Az információ nem nagyon vész vész el, nem is alakul át nagyon, csak megy körbe és körbe ebben a globális memóriafrissítési ciklusban. Néha új homokszemek is kerülnek a gépezetbe.
Napló
Február 3.
Elkezdett esni a hó. Az első téli hó, régóta nem esett ilyen gyönyörűen. Nejemmel forró rumos teát iszunk az ablak mellett és gyönyörködünk a puha pelyhek táncában, ahogy a fákhoz tapadnak és lágy paplanná válva betakarják a földet. Egyszerűen csodálatos és meghitt.
Február 4.
Csodálatos reggelre ébredtünk. A kristályos fehér hó befedte a tájat. Micsoda látvány! Minden fa és a sövény szűzi fehér köntösben pompázik. Délelőtt havat lapátoltam, remek mozgás, évek óta először érzem magam ilyen felfrissültnek. A garázsfeljárót is, meg a járdát is megtisztítottam. Később jött egy narancssárga hókotró és véletlenül rákotorta az útról az összenyomott havat a garazsfeljáróra. A hókotró sofőrje mosolygott és integetett, visszaintegettem és újra kiástam a garázsfeljárót.
Február 5.
Újabb 20 centi hó esett és a hőmérséklet lement mínusz tizenkettőre. Néhány faág letört a zuzmara súlyától. Megint kilapátoltam a garázsfeljárót, nem sokkal rá jött a hókotró traktor és ellentolta a buckát. A hóbucka barnásszürke szinű volt.
Február 6.
Mára kissé felmelegedett, nagy locs-pocs keletkezett, ami délutánra jéggé fagyott. Vettem mindkét kocsinkra szögesgumikat. Le akartam törni egy jégcsapot, de elcsúsztam a garázsfeljárón és hanyattvágódtam. Az orvos 10.000 forintot kért, szerencsére nem tört el semmim. Az időjárásjelentés újabb havazást jósolt.
Február 7.
Ma jó hideg van. Eladtam a nejem kocsiját és vettem neki egy négykerék-meghajtású terepjárót, hogy tudjon menni vásárolni. Megcsúsztam a kocsival az úton és nekimentem a korlátnak. A karosszéria jobb első része alaposan behorpadt. Éjjel újabb 25 centi fehér franc esett és mindkét kocsit teljesen ellepte. Ma is lapátolhatok. A nyavalyás hókotró ma kétszer is itt volt.
Február 8.
Fogcsikorgató mínusz 18 fok. És szakad az átkozott. Már nincs egy fa sem a telken, amin van ép ág. Éjjel kivágott a biztositék, így – megpróbálva megmenekülni a megfagyástól - gyertyákat gyújtottunk. Előszedtem a régi petróleum melegítőt is, ami felborult és majdnem leégette a házat. A tüzet sikerült eloltanom, de a kezemen másodfokú égési sebeket kaptam és leégett a szempillám meg a szemöldököm. Az autó megcsúszott a zimankós úton a kórház felé és teljesen összetört.
Február 9.
A kib@szott rohadt fehér nyavalya csak jön lefelé, mintha fizetnének érte. A család összes ruháját fel kellett vennem, csak hogy a qrva levélszekrényig el tudjak menni. Ha megfogom azt a gecit, aki a hókotrót vezeti, feltépem a mellét és kiszaggatom a szivét. Azt hiszem a sarkon túl bújik el a narancssárga dög és csak arra vár, hogy befejezzem a lapátolást, és akkor százzal végigsöpör és betemeti a garázsfeljárónkat. Az elektromosság meg nem működik, a vécé befagyott, a tető egyes részei kezdenek rogyadozni.
Február 10.
Egész qrva éjjel rohadt qrva fehér szar és jég és még a f@szom tudja mi a franc szakadt a kurva földre. A f@szszOPó köcsög hókotróhoz hozzávágtam egy baltát, de nem találtam el. A nejem elköltözött. Az autó nem indul be. Azt hiszem hóvakságot kaptam. Nem tudom mozgatni a lábujjaimat. Nem láttam a napot hetek óta. Az időjárásjelentés újabb havazást jósol. Mínusz 25 fokos jeges szél söpör végig a letört fák között......
2012. 02. 29.
Nagyon kínos tud lenni, amikor az embernek nem ugrik be a partnercég emberének a rendes, csak a helyileg alkalmazott beceneve, mert az, hogy "Szia, tegnap voltam kint egy kollégátokkal terepen és meg szeretném kérdezni tőle, hogy..." "Persze, ki volt az?"-t nem lehet teljesen következménymentesen úgy folytatni, hogy "ööhát a Csótánypöcs". Mert -ellentétben azzal, ha több ugyanolyan nevű akárki is dolgozik a partnernél- azonnal lehet majd tudni, hogy pontosan kire is gondol az ember, de az illető valószínűleg nem lesz segítőkész.Hogy folytassam egyelőre kissé másfelől a bloatware-témát, a másik fájdalmam a közösségi baszok. Én gyűlölöm mindet (érteni értem, csak nem szeretem), de ez valószínűleg lelkialkat, életkor és szabadidő kérdése. Ha valami hiperaktív ember vagy, imádod, hogy nyüzsögnek, mindig történik valami, akkor neked jó. Ha még szabadidőd is van hozzá, még jobb, te lehetsz az, aki megkeresi a többieknek a már hatvanszor reblogolt, retwitterelt, retumblr-elt, re-akármizett cicust, fess katonát, jópofa mondást, mindegy és megosztod a többiekkel, hadd osszák tovább
a digitális redundancia -mondhatjuk szemétnek is, simán- eszméje először a kollégám lapotopja előtt fogalmazódott meg bennem, amikor megmutatta a nyaralása fényképeit. hatezerszer négyezres felbontás, ahogy natívan kijön a gépből, a folderben volt vagy hatszáz kép. És minden komolyabb eseményről ilyen. Céges évnyitótól a céges évzáróig. Volt kb. negyven foldere. Csak abban az évben.
Ez még nem redundáns (bár, bár...), ez még csak szemét. Megkérdeztem, mikor fogja végignézni, esetleg kitörölni a rosszakat, nagyon hasonlókat (kutya premier plánban kilógó nyelvvel kb. negyven példányban). Á, nincs nekem arra időm. Öhhő. A redundanciát pedig turistalátványosságoknál lehet érzékelni, van pl. Prágában a csontvázas kisharang, azt mindenki lefényképezte. Szerintem arról harangról napi kb. ötezer felvétel készül. Mondom, ugyanarról.hadd szaporodjon, viva webkettő. Az életkor a tapasztalatot hozza, idővel rájössz, hogy bármiből lehet baj. Felteszed a céges bulin készült fényképet, ami ülsz a többiek közt egy pohár sörrel a kezedben, semmi extra. Öt év múlva a következő állásod azon bukik meg, hogy bazmeg, te meg ki mellett ültél? Ha te vigyázol, majd a haverjaid nem fognak, jólelkűbb esetben be is taggelnek, hogy mindenki tudja, igenis te estél bele hanyatt a kétezer éves kínai vázába. A szabadidőt nem fejtegetném, bár a nők azok képesek csodákra, egyszerre mi minden nem tud futni a gépükön, miközben tényleg, még dolgoznak is, de ott sunyul a facebook
nem mondom, jó szórakozás ottfelejtett msn-ablakba véletlenszerűen hülyeségeket irkálni ("Hallom ám, mi volt tegnap este, te csődör", "Azt mondta a <névlistáról kiválasztott akárki>, hogy te egy alanyi költő vagy, én ezt kikérném magamnak", miközben pl. archivál az ember. Persze, ez tahóság, de vehetjük oktatásnak is.
meg folyamatosan köpköd az msn.
De legszigorúbbnak a GPS-es cuccokat tartom, mindenki tudja, hogy hol vagy, hát bravó. Persze, ez amíg csoportorientált tini az ember, addig fasza, de később? És itt kezdünk lassan összeérni az önálló életre kelő alkalmazásokkal, alig várom, hogy pl. az Adobe Reader annyira segítőkész legyen, hogy -mivel már minden fossal össze van integrálva- önállóan állítsa le az mp3-lejátszást vagy szakítsa meg a telefonálást és játssza be röviden a közeli kávézó reklámspotját, valamint hívja fel az összes haverod figyelmét, hogy te kávézóba akarsz menni, esetleg a nyomtatójukra ki is tolja a térképet, de minimum nekik is énekelje el a spotot és változtassa meg a célpontjukat, ha épp GPS-t használnak. Vagy ha nem, indítsa el nekik. És van még pár ötletem.
Természetesen mindent be lehet így-úgy állítani, letiltani, engedélyezni, bekonfigurálni, hogyne. Viszont ha minden mindennel összeér, ez a konfigolás kurva bonyolult lehet, nem akarom pl. az SAP-t elővenni példának, mert az nem pont ez a kategória, de kb. hasonlóvá tud hízni a beállítás, ki mit láthasson, hallhasson honnan hová, mennyire stb. El fog még jönni a "Na Most Basztathattok / Most Ne Basztassatok" gomb ideje, aminek ugye pont a granuláltság hiánya lesz a halála, elcsapongtam, sehogy sem jó ez, biztos nem iszok eleget.