Lady Tuckaway (Sára a berakónő) Showing all the circular mails and others falling into her mailbox mirror. Informations never lose but loose, rarely change, but go around merry in this global memory refreshment cycle. Sometimes new grains of sand fall into the machinery.

2010. szeptember 1., szerda

néplélek

Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki. . Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm, . . Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka. .
- . . . és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak. . . . Basszus!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése