Húsvéti mese

Húsvéti mese

Rókamamának és papának egy kislányuk volt, a legszebb zöld erdőben. Akinek, most még gyönyörű fürtös haját is könny áztatta a sok sírástól.
- Húsvétra sárga kiscsibét akarok, és tojást is, amit kifesthetek!
- Fürtike! És ha szép fehér nyuszikákat kapnál?
- Nem! Sárga kiscsibét akarok, és öt tojást! Kifestem a locsolóknak. Azt akarom, hogy lássák, sárga kiscsibém van. Azt akarom, hogy az öt rókafiú ide jöjjön és meglocsoljon.
- Fürtikém, itt csak az erdészeknek van baromfiudvaruk. Azt, pedig nagyon őrzik. Oda senki nem mer menni. Hozok neked inkább fehér nyuszit, madártojást.
- Nem! Én sárga kiscsibét akarok, nagyon szép tyúktojást, ötöt, amit kifesthetek.
- Jó, megpróbálom - mondta a Rókapapa - majd éjszaka, ha mindenki alszik. Most hagyj aludni.
Bement a barlang mélyére, lefeküdt. Rókáné Fürtike göndör haját fésülgette, kényeztette őt, egyetlenegy szeme-fényét.
- Meglesz minden, ne sírdogálj. Vigyázz a szép zöld szemeidre. Majd én is segítek Rókapapának, ne félj. Elhozom neked a legszebb színező festéket.
- Meg hozzál nekem képeslapokat, de a legszebbeket. Üdvözlő leveleket írok.
- Jó Fürtike mindent hozok. Most szépen aludjunk.
Fürtike elégedetten feküdt le finom széna ágyába.
- Az összes rókafiú engem fog szeretni. Az egész erdőben nekem lesz egyedül sárga kiscsibém, szép festett tojásom, és üdvözlőlapom. - gondolta és már aludt is.

Rókamama csendben osont a nappali fényben. Egészen a mókus odújáig, amely egy üreges magas fa tetején volt. A mókus kibújt az odúból, megzörrent az ajtó.
- Miért nem csengetsz?
- Pszt! - suttogta a rókamama - Gyere le!
- Jobb itt nekem. Miért jöttél?
- Kérlek, adj nekem szép üdvözlő lapokat, ötöt.
A mókus elő vette postástáskáját és kiszámolt öt szép levelet.
- Mondd, van szép sárga kiscsibés? - kérdezte ravaszul Rokáné - Hozok érte neked diót, mogyorót.
- Tíz diót, tíz mogyorót, tíz mandulát. Csak akkor hozok neked sárga kiscsibéset. Pedig ezek is szépek - tette vissza táskájába a leveleket a Mókus
- Holnapra itt lesznek - csukta be ajtaját a Mókus, és gondolta: - Vajon nem fáj Rókáné foga a mókus húsomra?
Rókáné lassan osont a nyúl házához.
- Nyúlné! Gyere ki! Tudom, hogy szép fehér kis nyuszijaid vannak. Adj ide egyet önként húsvétra, vagy mindet elviszem.
Nyúlmama reszketve bújt össze a kis fehér nyuszikkal: - Ne féljetek.
- Nem adok egyet se - kiabált ki a házból.
- Jó, rendben van - mondta Rókáné - de holnap eljövök, adj helyette tíz diót, tíz mogyorót, tíz mandulát.
Róka mama hazatért. Mindenki aludt, ő is elaludt.

Este Rókapapa kiosont a barlangból. Elment az erdészházig. Ilyen közel még soha nem merészkedett. Mennyi ember, kicsik és nagyok.
- Miért van az udvaron világos, hiszen este van. Micsoda zaj, nevetés kiabálás. Hát az ember nem fél semmitől. - gondolta.
A kiskutya ugatni kezdet és egyenes felé szaladt. Ezért Rókapapa inkább megkerülte a házat.
- Arról nézem meg a baromfiudvart, hátha nincs ott senki. - A kutya elhallgatott. - Ez jó! - nyugtatta magát a róka.
A baromfiudvar csendes volt. Érezte, hogy itt vannak a tyúkok.
- Akkor tojást is vihetnék és egy tyúkot is. Micsoda vacsora, lenne belőle.
Settenkedve bújt be a tyúkólba. A tyúkok ijedten bújtak össze.
- Mennyi tojás! Jó, hogy elhoztam a zsákomat! Össze ne törjenek, szénát is teszek közé, mind-mind összeszedem.
De csak félig jutott, amikor hirtelen:
- Háp, háp te galád - kiabált a kacsa - lopod a tojást?
Erre aztán kukorékolni kezdet a kakas, a tyúkok meg hangosan kárálni. A kacsa orron rúgta a rókát. Az ijedtében zsákjával együtt elfutott, miközben a kiskutya hangosan ugatta. A róka vérző orral hazafutott.

Másnap rókáék kibontották a zsákot. Tíz töretlen fehér tojás volt a széna között. Fürtike tapsolt örömében:
- Mind az enyém, mind megfestem, minden rókalány irigyelni fog - nevetett.
- Csak vigyázz, hogy el ne törjön, hagyd a széna között.
- Sárga kiscsibét nem hoztál?
- Majd ha az orrom begyógyul, hozok én neked még kacsát is. Ne félj abban biztos lehetsz.
Ezután Rókamama elosont a Nyúlékhoz. Az ajtó elé ki volt téve a dió, mogyoró, mandula.
- Nyúlné adj nekem még szép piros festéket is!
Nyúlné reszketve tette ki az ajtó elé a festéket. Gyorsan bezárta az ajtót.
Szép napsütötte idő volt, csak úgy ragyogott Rókáné bundája, amikor kopogtatott a mókus odúján. A mókus már kint várta:
- Az egész erdő hangos tőled, hogy jössz! Itt a sárga csibés üdvözlőleveled mind az öt.
- Tedd be alul az odúba a diót, mogyorót, mandulát, aztán menj! Tegnap óta senki nem mer ide jönni hozzám, miattad.

Mikor a Rokáné hazatért, Fürtike megsimogatta Rókáné bundáját.
- Köszönöm - mondta és máris hozzáfogott a festéshez.
Tíz piros tojás pihent a széna között töretlenül.
- Ez kész is.
- Most megírom a sárga kiscsibés üdvözlőleveleket.
Újra ránézet a piros tojásokra és ijedtében elejtette a leveleket.
- Mi történt? - nyitotta tágra szemeit - Mama a tojások mozognak, és törnek el maguktól, jaj nekem segíts.
Pici sárga pelyhes kiscsibék bújtak elő a tojásból.
- Csip, csip, csip - csipogtak, keresték a mamájukat. Fürtikéhez bújtak, aki megsajnálta őket.
Rókamama ráförmedt Rókapára:
- Mit tettél, elhoztad a kotlós tyúk alól a tojásokat.
- Csendesen - szólt Fürtike, elhallgattak a csibék.
Mikor besötétedett, visszavitte a tíz sárga pelyhes kiscsibét a baromfiudvarba.
- Elég nekem a sárga csibés üdvözlőlap - mondta és csendesen hazaosont.
Ezt mind látta a kacsa és a tyúkanyó alá tette a kiscsibéit.

Húsvét reggelre ébredt a ház. Tyúkanyó boldogan és büszkén lépdelt csibével a baromfiudvarban.
Fürtikét meglocsolták a rókafiúk vadrózsa vízzel. Kaptak is érte sárga csibés üdvözlő levelet. Különlegeset, mert mindegyiket piros festékes csibelábak díszítették.

Írta: Balogh Erzsébet